Erdődubiste (Maros megye) és környéke turisztikai látnivalói

A nárciszok április-májusban virágoznak.

Görgény vára Görgényszentimre

Szentmihály

A 12-13-dik századi várról, mely a korai kelet-erdélyi határvárak tagjának tekinthető, írásos adat nem maradt fenn.

Alsó-Halas pataki homokbánya

Likas-kő Vármező

Ha szereted a pisztrángot hazafele megkóstolhatod.

Tölgyfa maradvány Mocsárerdő Szászrégen

Szászrégeni Mocsárerdő

Széles-tető

Bár nincs Székelyföldön, a székelyföldi árok-töltésvonulat folytatása, a gyepűrendszer része.

Az eredetileg iskolából és tanítói lakásból alakított hajlékot 1987-ben szentéllyel bővítették ki.

Egyik fő látnivalója a templomban, a főoltár felett található reneszánsz feszület.

Vármező

Főleg a helybeliek ismerik, de a környékről is sokan hordják a vizét.

Az Égerfás-tótól a nyakba kimászva, nem a Várhegyre, hanem ellentétes irányba indulunk el.

Forró nyári napokon kincset ér a forrás tiszta, hűvös vize.

Fő látnivalója egy 10 m2-es terepasztal, mely a Felső-Nyárádmente ismertebb látnivalóit mutatja be miniatűr méretben.

Kisvasút állomás Vármező

Nem lehetetlen, hogy a Nyárádremete feletti Vármezőn állott, mert itt pálos kolostor emlékét őrzi a hagyomány.

1645-ben Magyarbölkény a neve.

Nyárádremete határában, Szakadát felett egy római őrtorony helye található, mely egy komplex őr- és jelzőtorony rendszerhez tartozott.

Ruszu-mező a Nagy-Égett-kő mellett

Idecs vára Alsóidecs

Északnyugat - délkelet irányban vonul át a Kis-Nyárád völgyéből a Szováta vize völgye felé.

1332-ben Idech néven jelentkezik az okiratokban, majd 1391-ben Felydech, 1461-ben Felsew Idech változatban.

Marosvásárhelytől 24 km-re északkeletre, Székelyhodostól 3 km-re a Tar-bükk alatt fekszik, a Hodos-patak völgyében.

Magyaró

Holtmaros

A szovátaiak szívesen fogyasztják, és nemcsak ők, hanem mi, és más biciklitúrázók is, habár hosszabb száraz időben néha elapad a vize.

Falu harangja Mikháza

A szerkezetileg meggyengült kaput 1912-ben egy vihar ledöntötte, majd vásárlás útján a Néprajzi Múzeumba került.

Az elsősorban a Nyárádmente északkeleti végében meghúzódó katolikus közösséget kiszolgáló kolostor a XVII-XVIII századok folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb gócpontjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el, termékeny szellemi és művészettörténeti központként működött.

A templomban mintegy tucatnyi feliratos és helyenként faragott díszű sírtábla jelöli a kripta kamráiba temetett neves személyek sírjait.

Több mint 300 évig a Kemény család tulajdonában volt.

Feltételezhető, hogy a templom egy századdal előbbi, mert 1228-ban már oklevél emlékezik Vécsről.

Itt vannak az egykori földvár fűvel benőtt terepalakulatai is.

Keresztelő Szent János-fakápolna és Erdély legrégebbi élő hársfája - Mikháza

Középkori emléke a szentségfülke és az 1888-as évi javításkor a vakolat alól felszínre került falfestmény-töredék.

A két pavilont Sági Gergely tervezte, 2015-ben készültek el, és 2016 májusában avatták őket fel.

A tábor a Nyárád-völgy felső szakaszának védelmét biztosította.

Ez egy körülbelül 100x50 m-es mesterséges tó.

[ Fel ↑ ]