Mája (Maros megye) és környéke turisztikai látnivalói

1335-ben a pápai tizedjegyzékben Berechce szerepel, Berekete néven, amelyet Benkő feltételesen Berekeresztúrral azonosít, ami minden bizonnyal igaz lehet, mert más hasonló helységnév nincs a kerületben.

Tizenötezer tő és tízféle tulipán van itt, május első részében tartják a szüretet.

A helybeliektől érdeklődve tudtam meg, hogy Ropó-domb a neve.

Ottjártunkkor sok virág volt kinyílva, de még sok virág csak bimbós volt.

Református templom Székelybere

Száz évvel a budapesti Hősök tere után, Erdélyben először itt avattak Árpád szobrot.

Temploma nem volt, csak harangláb.

Beke ugyanezt az adatot Mező-szentmártonnal azonosítja.

A vasúti sínen való átkelés után már láthatjuk a nedves rétet és a virágokat.

Kendő régi sírkövei

Felső, süvegszerű részén hurokká csavarodott, nyitott szájú kígyó látható.

1643-ból is van adat kápolnáról, amikor még mindig Berekeresztúr filiája.

Célja az erőd területének megmutatása a tájban.

Túrabot nélkül senkinek sem ajánlom.

1671-ben a kápolnát leviszik a mai temetőbe és ott a szent őrzőangyalok tiszteletére szentelik.

Szent Imre tiszteletére szentelték fel, a falu a templomáról kapta a nevét.

Ezekkel a szavakkal hívja fel a különleges létesítményre a figyelmet, a reklámszöveg.

A tábor a Nyárád-völgy felső szakaszának védelmét biztosította.

A két pavilont Sági Gergely tervezte, 2015-ben készültek el, és 2016 májusában avatták őket fel.

Keresztelő Szent János-fakápolna és Erdély legrégebbi élő hársfája - Mikháza

Féreglyuk Csíkfalva

A templomban mintegy tucatnyi feliratos és helyenként faragott díszű sírtábla jelöli a kripta kamráiba temetett neves személyek sírjait.

Az elsősorban a Nyárádmente északkeleti végében meghúzódó katolikus közösséget kiszolgáló kolostor a XVII-XVIII századok folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb gócpontjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el, termékeny szellemi és művészettörténeti központként működött.

A szerkezetileg meggyengült kaput 1912-ben egy vihar ledöntötte, majd vásárlás útján a Néprajzi Múzeumba került.

Falu harangja Mikháza

Biró Zsigmond Sándor családi háza ez, melynek padlásterében több száz, paraszti használati tárgy, hadászati és világháborús tárgy sorakozik.

Nevét egykor hódban gazdag határáról kapta.

Sőt még később, 1791-ben sem, ugyanis ekkor önállósításukat kérik, de azt a választ kapják, hogy előbb gondoskodjanak templomról.

A település földrajzilag az Iszló-patak völgyében, Marosvásárhelytől csupán 19 km-re található.

Középkori katolikus lakói, majd a reformáció idején a reformátussá lett hívek Nyárádszentsimonhoz tartoztak.

Valószínűleg a Mikháza és Szováta közötti, egykori római út maradványa.

Kriptájának egyedüli megőrzött emléke egy sírkő, melynek 1647-ból származó érdekes felirata van.

  Nem messze, csupán 15 km-re található Marosvásárhelytől.

A hagyomány szerint az egykori legyilkolt tatárok sírhelye.

Remek kilátás nyílik innen a Küküllő vidékére, Firtos, Csombod és Rabsonné felé.

Marosvásárhelytől 24 km-re északkeletre, Székelyhodostól 3 km-re a Tar-bükk alatt fekszik, a Hodos-patak völgyében.

Itt valamikor egy vár állt, ma egy ökumenikus kápolna, amelyet közös összefogással építettek.

Területe már ősidők óta lakott.

Régi sírkövek Geges

Épült 1896-ban.

A forrást 2013 ősszén kiépítették, betonlépcsőn lehet lemenni a forráshoz.

Ez a hely, ahol az emberek kies völgyekben élik monotonnak tűnő mindennapjaikat, káros külső hatásoktól még mentesen.

Nem az Írott-kő, más nevén Mosdó-kő, de hasonlít hozzá.

Itt találkozott egykor a makfalvi és az abodi ifjúság május elsején.

Alsó fenyős Makfalva

[ Fel ↑ ]